mérnöknők: Maunsell Sea Forts

forrás: undergoundkent.co.uk

Március vége óta az amszterdami Huis Marseille-ben mutatják be a Prix Pictet nemzetközi fotódíj 2012-ben kiválasztott 12 döntőbe jutott fotósának munkáit. Itt bukkantam rá egy fotóra a brit partok mentén épült második világháborús Maunsell Sea Fort-ról (fotó by Carl De Keyzer). Habár a De Keyzer által felvetett tematika szempontjából (Moments before the flood) a Maunsell erőd inkább csak egy látványos ugyanakkor hatásvadász témaválasztás, amelynek vajmi kevés köze van a valós felvetéshez, amely azt vizsgálja, hogy Európa különböző részein milyen módon küzdenek meg az éghajlatváltozásból adódó tengerszint emelkedéssel és olykor kiszámíthatatlan időjárási jelenségekkel. Az erőd maga azonban kétségbevonhatatlanul figyelemreméltó építmény, amely feltétlenül megér egy kis utánjárást.

Moments before the flood - fotó by Carl De Keyzer

A Spiegel International-ben megjelent cikk szerint az erődrendszer tervezője Guy Maunsell, építőmérnök, először 1939-ben kereste meg a brit haditengerészetet egy esetleges nagyobb támadás kivédésének alapjául szolgáló tengeralatti kapszulákból álló rendszer kialakításának tervével, amely a víz alatti és feletti történések megfigyelésére és esetleges támadások kivédésére is szolgált volna. Ez a terv soha nem került megvalósításra, viszont ennek hatására bízták meg néhány évvel később Maunsellt az első tengeri erőd megtervezésével.

forrás: ispank.me

Az 1942-ben épített első erőd még más koncepcióra alapult, formavilága nem a science fiction-ok világát idézte, hanem inkább mind méretében, mind kialakításban is a párizsi Diadalívre hajazott. Két, egyenként 7 m átmérőjű és 7 használati szintet tartalmazó vasbeton hengert kötött össze egy felső platform, amelyen a fegyvereket és megfigyelő állásokat helyezték el. A henger alakú tornyok 120-120 ember befogadására voltak alkalmasak. Az építmény alsó szintjein, gyakorlatilag a víz felszíne alatt elszállásolt közlegények elviselhetetlenül nyomasztó körülményekről számoltak be, persze ez alapvetően egy funkcionális mérnöki létesítmény volt, nem egy komfortos vízi kirándulás helyszíne.

forrás: dprbcn.wordpress.com

forrás: strawdogs.wordpress.com

A következő erőd típus létrejöttét nem a legénység diszkomfort érzete hívta életre, hanem a Liverpool partjánál, a Mersey folyó torkolatánál lévő tengerfenék eltérő adottságai, ahová az első új típusú erődöket telepítették. A tengerfenék adottságai ide vagy oda, laikus szemmel elég nehéz elképzelni, hogy funkcionalitás szempontjából ez lett volna a legkézenfekvőbb megoldás. Mindazonáltal a közel csillag alakban elrendezett, hét toronyból álló, külső hidakkal összekötött, látszólag lehetetlenül bizonytalan lábakon álló építményrendszer esztétikai nagyszerűsége szinte magától értetődő.

1945. szeptember 29. forrás: spiegel.de

1944. október forrás: spiegel.de

A kontextus miatt teljességgel bizarrnak tűnik, hogy a kor legmodernebb haditechnológiája által életre hívott építmény távolról a korábbi századok erődítményeinek világát idézi. Habár lehet, hogy ebből a szempontból inkább a másik változat számított akkortájt formabontónak. Hadászatilag, ha a Liverpool partjainál elhelyezett erődök nem is, de a Temze torkolatához telepített további 3 erőd, azonban nagyon is hatékonynak bizonyult. 1943 és 45 között 22 repülőt semmisítettek meg és 30 bombázást hiúsítottak meg ezekről az erődökről. A világtól máskülönben teljességgel elzárt 11x11 m, nyolcszög alaprajzú, két szint magas, tenger felett levitáló acélépítményekben a mindennapok ekkortájt általában mégiscsak unaloműzéssel teltek leginkább.

forrás: strawdogs.wordpress.com

A hivatalos értelemben a senki földjén álló építmények a háborút követően gyakorlatilag haszontalanná váltak. Az erődöket 1956-ban lefegyverezték, egyet közülük 1959-ben megsemmisítettek, mivel veszélyeztetett egy fontos hajózási útvonalat. A Temze torkolatánál több is megmaradt közülük (pl.: Tounge Sands, Rough Sands, Redsand, Shivering Sand - lásd térkép). A 60-as években rövid ideig a Shivering Sand tornyok a kalózrádiózás egyik központjául szolgáltak, ezzel átmenetileg újra értelmet adva a létesítménynek. Azóta az erődök gyakorlatilag üresen állnak, az enyészet martalékaként, ott felejtett tárgyként érnek és nemesednek. A mostanra felesleges és sérülékeny részek mind eltűntek. Az élet madarak, a tető szegleteiben megtelepedő gyomnövények, magányra vágyó művészek, kósza turisták képében újra és újra birtokába veszi a tornyokat átmenetileg.

High Houses by Lebbeus Woods forrás: lebbeuswoods.wordpress.com

Ezeknek a tornyoknak egyfajta fordított világa jelenik meg Lebbeus Woods az 1992 és 95 között ostrom alatt álló Szarajevó újraépítéséhez készült magasház tervében. Woods házait acélkábelek pányvázzák a földhöz, koncepciójukat a háború utáni Szarajevóban a fizikai adottságoktól való elrugaszkodás és a gyökerekhez való ragaszkodás kényszerű kettős érzése táplálja. Ugyanennyire erős, de természetes módon kialakult mementó a méltóságteljesen rozsdásodó Maunsell erődrendszer, amely minden teatralitástól mentesen emlékeztet minket arra, hogy milyen az, amikor a világ kifordul a sarkaiból.