 |
| foto: Cornbread Works www.cornbreadworks.nl |
A még novemberben is festőien romantikus Bloemendaal (amely nem mellesleg Hollandia leggazdagabb települése) és az ugyanekkor a sűrű ködben éppen látszólag örökre eltűnni készülő IJmuiden ipari kikötői között fekvő Santpoort se nem megkapó, se nem romantikus. A Santpoort-Noord vasútállomás és a Zuid-Kennemerland Nemzeti Park közötti átmeneti területnek azonban kétségtelenül van egyfajta megfoghatatlan bája. Talán ez késztette a vasútállomástól alig néhány száz méterre, de már majdnem a Nemzeti Park dűnéi és erdője közé ágyazódva megbújó néhai vasúti ház átalakítására és bővítésére a ház egyébként belsőépítész (így szinte természetesen a belsőépítészeti kialakításáért is felelős) tulajdonosát.
Az épület habár magán hordozza a holland vidék téglaépítészetének jegyeit, önmagában nem képvisel különösebb építészeti értéket, ami miatt minden áron megmentésre érdemes lett volna. Az utrechti székhelyű Zecc Architecten által tervezett hozzáépítés építészeti koncepciója végtelenül egyszerűen, látszólag már-már sematikusan, épül a vasútvonal fémes, egyenes, bizonyos szempontból indusztriális megjelenése és a természeti környezet, a kert lágysága, valamint a régi ház és az új hozzáépítés közötti ellentétpárokra. Ennek megfelelően a régi épületet egy részletképzésében és tömegeiben is leegyszerűsített, de feltétlenül karakteres Corten acél és üveg felületek által meghatározott tömeg hatja át. Persze ilyet nem egyszer látott már a világ. Az épület akkor válik igazán érdekessé, amikor az ember elkezd figyelni arra, az amúgy a kortárs holland építészet sztároktól távoli világára nagyon is jellemző erőlködésmentességre, amelytől az erős kontrasztokra alapuló koncepció hétköznapivá, élhetővé és szerethetővé válik.
Az épület habár magán hordozza a holland vidék téglaépítészetének jegyeit, önmagában nem képvisel különösebb építészeti értéket, ami miatt minden áron megmentésre érdemes lett volna. Az utrechti székhelyű Zecc Architecten által tervezett hozzáépítés építészeti koncepciója végtelenül egyszerűen, látszólag már-már sematikusan, épül a vasútvonal fémes, egyenes, bizonyos szempontból indusztriális megjelenése és a természeti környezet, a kert lágysága, valamint a régi ház és az új hozzáépítés közötti ellentétpárokra. Ennek megfelelően a régi épületet egy részletképzésében és tömegeiben is leegyszerűsített, de feltétlenül karakteres Corten acél és üveg felületek által meghatározott tömeg hatja át. Persze ilyet nem egyszer látott már a világ. Az épület akkor válik igazán érdekessé, amikor az ember elkezd figyelni arra, az amúgy a kortárs holland építészet sztároktól távoli világára nagyon is jellemző erőlködésmentességre, amelytől az erős kontrasztokra alapuló koncepció hétköznapivá, élhetővé és szerethetővé válik.
 |
| foto: Cornbread Works www.cornbreadworks.nl |
A koncepció hitelessége valójában olyan dolgokon múlik, mint például a csak a helyszínrajzon látható vagy a helyszínen járva érzékelhető illeszkedése a beépítésnek az eredeti ház másik feléhez és annak korábbi, meglehetősen hevenyészett bővítéseihez. Ez egy igazán kis gesztus, amelynek vitathatatlan erénye azonban, hogy tiszteletben tartja a már kialakult állapotot és magától értetődően reflektál épített környezetére. Ezen túl képes azt az illúziót is kelteni, hogy a kettészakadt ház mégis egy egység, mindezt úgy, hogy közben egészen határozottan elhatárolódik annak architektúrájától és a beépítés kialakítását arra használja fel, hogy egy sajátságos külső-belső világot teremtsen a maga számára. Az építészeti koncepció meghatározó eleme az a kettősség, amely az épület egyes részein állandóan, egyidejűleg jelen van. Ez az olyan részletekben mutatkozik meg, mint például az étkező egyik belső falává váló külső homlokzati fala a régi háznak, vagy a keleti tömeg és a telekhatár között kialakuló külső, de három oldalról falakkal körülzárt terasz, amely ténylegesen szinte olyan, mint egy fedetlen belső tér.
 |
| foto: Cornbread Works www.cornbreadworks.nl |
A belső kialakítás arra törekszik, hogy az eredetileg apró épület tereit, főként vizuális értelemben, minél inkább kiterjessze. Az egymástól karakteresen különböző terek összefűződése végigvonul az egész épületen. A régi épület belső terei (a szinteket összekötő fehér lépcsőt leszámítva) szinte érintetlenek, csak az évtizedek alatt rárakódott fedőrétegek egy része került le a falakról, ami az új tömeg szögletes formáival együtt kiválóan erősíti a belsőt is jellemző állandó kétarcúságot. A belsőépítészeti koncepció szerint az új és régi elemek meglepően egészítik ki egymást a terekben. A kortárs részek keménységét a régi ház puhasága ellenpontozza. Ebben a koncepcióban az ipari beton padló és a finom szövésű perzsaszőnyeg harmonikusan fér meg egymás mellett. Ezeken túl a belsőt legfőként design klasszikusok és talált tárgyak világa határozza meg.
Az alapkoncepció mind a beépítésben, mind a tömegformálásban és belső kialakításban következetesen végig vonul. Az épület legnagyobb értéke azonban talán mégis a kortárs építészet keresetlenül hétköznapi megjelenésének módjában van. Ez a bővítés habár a kiélezett vizuális kontrasztra alapul mégis tökéletesen belesimul környezetébe és egyben megkérdőjelezhetetlenné teszi saját létezését és a régi épület felújításának létjogosultságát is.
Az alapkoncepció mind a beépítésben, mind a tömegformálásban és belső kialakításban következetesen végig vonul. Az épület legnagyobb értéke azonban talán mégis a kortárs építészet keresetlenül hétköznapi megjelenésének módjában van. Ez a bővítés habár a kiélezett vizuális kontrasztra alapul mégis tökéletesen belesimul környezetébe és egyben megkérdőjelezhetetlenné teszi saját létezését és a régi épület felújításának létjogosultságát is.
építészet: Zecc Architecten www.zecc.nl
belsőépítészet: ZW6 Interior www.zwzes.nl
Az írás az Octogon Architecture & Design 102. számában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése