Eszembe jutott, hogy felteszem a Picasa-ra az elmúlt néhány hónap képeit, így került elő ez a rotterdami sorozat, ami még februárban készült. Rotterdam egy igazán elgondolkodtató város, nehéz eldönteni, hogy szeresse vagy utálja az ember. Néhány héttel ezelőtt Wouter Vanstiphout, holland építészettörténész, a nem rég megnyílt rotterdami biennále (IABR 2012) kapcsán azt nyilatkozta, hogy Rotterdam nem más, mint a holland várospolitika kudarcának élő példája.
Egy város ahol szerinte a legkomolyabb átfogó városi koncepcióval a biennále rotterdami test site-jának tervezői (ZUS) rendelkeznek, ami legfőként azért elszomorító, mert Hollandia integrált városfejlesztésről és -tervezésről szóló elméletét és tudását büszkén exportálja világszerte – ahogy azt a bienále rotterdamival párhuzamos isztambuli és sao pauloi teszt területei is tanúsítják – míg házon belül képtelen arra, hogy az elméletet megvalósítsa.
Kemény kritika, ugyanakkor Rotterdamban - a kortárs és kicsit kevésbé kortárs építészet szentséges tesztpályáján - járva őszintén azt kívánja az ember bárcsak sikerült volna a méltán elismert holland spacial design-t egy kicsit jobban előtérbe helyezni. Másrészről tagadhatatlan, hogy a város nyers és bárdolatlan karaktere könnyen magával ragad. Hol látni még használt műanyag kannákból készült díszvilágítást a város fő sétálóutcájában?
Fotózás közben arra gondoltam, hogy vajon tudom-e a figyelmemet úgy irányítani, hogy ne legyen valami, ami a harmóniát megtöri, végül mindig úgy éreztem, hogy nem, nincs ilyen. Majd rájöttem arra, hogy éppen ez az, ami a legvonzóbb ebben az egészben. Szentséges disszonancia és kollázsszerű káosz. Persze ez pusztán egy szubjektív vizuális megközelítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése