Egy londoni délelőtt

A múlt hónapban, egy londoni szombat délelőttön mindenféle előzetes tájékozódás nélkül kimentem az olimpia helyszínére. Az olimpiai parkot lezárva találtam, a kerítéseken át láttam, ahogy bontják az ideiglenes építményeket, egyelőre a kisebb pavilonokat. Az olimpia színes kavalkádja már, a végleges rendezés természetszerűen még, sehol. A terület most csupasz, igazából nagyon izgalmas lehetne pont most bejárni.

Keletről, a stratfordi metrómegállótól közelítve próbálkoztam. A kapunál, amelyik az olimpia alatt az egyik főbejárat volt, azt az ötletet kaptam, hogy az újonnan felépített bevásárlóközpont legfelső, 3. emeletén van egy kilátópont, ahonnan a stadionra és az uszodára látni, miután az ember átverekedte magát a küklopsz-plüssállatok között.

Elsősorban a gyönyörűséges velodromot szerettem volna látni, ahhoz át kellett volna sétálnom szinte az egész olimpiai területen- ezt reméltem. Miután világossá vált, hogy semmi esély az épületbe, sőt a közelébe be-/ eljutni, azt reméltem, legalább láthatom a tető ívét... Sajnos arról az oldalról, tehát keletről minden eltakarja a velodromot. Már majdnem visszaindultam a metróhoz, mikor mégis úgy döntöttem, elsétálok észak felé a terület peremén. Magas kerítés mentén haladtam, amit szigorúan őrzött kapuk törtek meg, úgy tűnt, az olimpia hátsó udvarán járok. Sétám Leyton főutcáján vezetett. Nehéz volt elképzelni, hogy az utca túloldalán az egész világ által figyelemmel követett esemény folyt alig egy hónapja.

A hatalmas terület a szurkolók számára csak négy ponton volt megközelíthető, ezekből egyik sincsen Leytonnak még a közelében sem. Így a városrész valószínűleg alig érzékelt valamit az olimpiából. Egyrészt az infrastruktúrát itt nem fejlesztették – szombat délelőtt tülekedni kellett hogy az átjussak a metrólejáró szűk keresztmetszetén. Másrészt, talán szerencséjére, a tömeg és az azzal járó bazár, gyorséttermek, elkerülték.

Végigsétáltam hát Leyton főutcáján és egyáltalán nem bántam, hogy arra járok, hogy felkészületlenül elindultam velodrom-nézőbe.

A leytoni metrómegállóhoz egy hídról kell bemenni. A híd egy autópálya felett ível át – legmagasabb pontjáról pedig végre megpillanthattam azt az elegáns ívet.