A kirándulás nagy luxus volt: egy meleg buszban ülni és gondtalanul csak a fényekre koncentrálni. Az utak, utcák megvilágítására, a lámpatestekre, a reklámokra, a homlokzatokra, a művészeti installációkra, a hóról illetve a felhőtakaróról visszaverődő fényre. Mindeközben rengeteg háttérinformáció, technikai részlet, műhelytitok, anekdota hangzott el.
A szemináriumon kiélesíthettem a város fényeire való fogékonyságomat. Mert a hosszú sötét télben muszáj a fényekre figyelni. Szerencsére egy város tele van apró örömökre okot adó fényforrásokkal.
 |
| kép: Taloforumi.fi / Janne_H |
Nagy kedvenc, ideiglenes fényinstalláció az egyetemi klinika hatalmas tömbje. Az épületet éppen felújítják, teljes egészében felállványozták és az állványzatot lefóliázták. A homlokzati munkákhoz illetve a biztonságos közlekedéshez az állványatot meg kell világítani, amit sikerült egy az állványzat által adott, eltolt raszterben megoldani.
Az épület hatalmas és a város egyik legmagasabb pontján fekszik, meglepően messziről és meglepő helyekről is látható. Nem tudom, az állvány megvilágításának tervezésénél gondoltak-e az esztétikai megjelenésére, vagy egyszerűen a lehető leghatékonyabb és legegyenletesebb megvilágításról van szó, mindenesetre, szerintem, egy nagyon szép gesztus lett.
A fény meg tud mutatni valamit, amiről tudjuk hogy ott van, de fizikai mivoltában nem tudjuk igazán megtapasztalni. A „Kék vonal” összeköti a város két fontos épületét: Carl Friedrich Engel csillagvizsgálójából kék lézernyaláb mutat Lars Sonck kallio-i templomára. A vonal egyben az Unioninkatu vonala, amelynek nyílegyenességét nehéz máshogy érzékelni. Az utca dombokon fel-le halad dél-észak irányban, rajta sétálva nem nyílik igazán hosszú perspektíva. Még jobban megzavarja az érzékelést az, hogy az utca középső szakasza fontos közlekedési útvonal. A csomópontokban, ahol a főút csatlakozik és ahol elhagyja az Unionkatu-t, a közlekedés folytonossága miatt megtörik az utca.
A lézernyaláb, a domborzati és városszerkezeti bonyodalmak felett, mégiscsak nyílegyenes. Az utcának ráadásul szimbolikus jelentősége van: összeköti az északi munkásnegyedet, Kallio-t a város déli részén fekvő előkelőnegyeddel, Eira-val. Az installációval 200 éves fennállását ünnepelte a főváros, valamint az első elektromos lámpa üzembe helyezésének 135. évfordulóját. A kék vonal főleg első látásra volt lenyűgöző. Azóta, hiszen szinte minden nap látom, az utca szerves része lett, mint a villamos felsővezetékek és a lámpák.
2009 óta rendezik meg januárban a LuxHelsinki fényfesztivált. Fényfestés a homlokzatokon, épületek, utcák színes fénybe burkolása a leggyakoribb téma. Az interaktivitás és a környezetre reagáló fényinstallációk száma minden évben folyamataosan nő. Mégis, az idén volt egy nagyon egyszerű installáció, ami mellett számomra minden eddig látott mű felejthető fényfestegetésnek és izzók színesre cserélésének tűnik.
 |
| kép: luxhelsinki.fi / Hannu Iso-Oja |
A Sodium Sun ismerős, de nagyon furcsa, narancsos fénybe öltöztetett egy teret. Mintha egy másik bolygón járnánk. A fényforrás kb 20 nagynyomású nátriumlámpa volt, pont olyanok, amik a városközponton kívül a főutakat, az autópályák bevezető szakaszait illetve csomópontjait világítják meg. A téli Finnország tipikus képe, az autóút, ahol minden kicsit narancssárga, valahogy hozzátartozik az itt élők kollektív tudatalattijához. Ezt az ismerős fényt egy fiatal fénytervező, Jenni Kääriäinen behozta a város közepébe és lehozta 15-20 méter magasból, közel a mi szemmagasságunkhoz. A lámpák az E18-as autópálya egyik szakaszának felújítási munkálataiban lecserélt lámpái.
 |
| kép: luxhelsinki.fi / Hannu Iso-Oja |
A legfontosabb, legizgalmasabb fényforrás mégis a nap marad. Felhőtlen napokon figyelni, hogy aznap már kicsit más szögben bukik ki a szemközti ház mögül: ezt a legjobb fényinstalláció sem tudja.
én meg pont a fényszennyezettséget kaptam házi feladatnak. :)
VálaszTörlés
VálaszTörlésThanks for sharing this information is useful for us, also I read an article on the same theme
architects can use animations to: