 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
Az ausztriai Burgenland otthonos táj a magyar szem számára. A hagyományos épített környezetben tetten érhetőek a közös kulturális örökség eltéveszthetetlen nyomai. Burgenland építészeti jelenét azonban sokkal inkább az olyan erőteljes kortárs építészeti munkák határozzák meg, mint amilyen a bécsi
Architects Collective által tervezett L Ház.
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
A 2012-ben elkészült lakóépület tervezőit egyszerű szándékok vezérelték. A ház egyensúlyt szeretne fenntartani környezetével, míg kortárs és fenntartható módon kielégíti lakóinak igényeit. Az épület alaprajzi elrendezését a környékre jellemző hagyományos L-alakú beépítés inspirálta. A típus XXI. századi továbbgondolása lehetővé tette az egymástól karakteresen eltérő funkciók hatékony szétválasztását és a meglévő épített környezettel való laza kapcsolat fenntartását is. Az épület volumene valójában jóval meghaladja hagyományos beépítésű társaiét, ami könnyen válhatna akár vizuálisan zavaróvá is. Ezt a feltételezett ellentmondást azonban a tömeg enyhén lejtős terepbe illesztése tökéletesen feloldja. Egyben biztosítja egy integrált, védett udvar kialakulását is, amely meghatározó része a háznak.
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
Ehhez az egyszerű és magától értetődő funkcionális alapképlethez képest a tömegalakítás kissé önmagáért valónak és erőltetettnek tűnhet. A komplikált tömegformálás azonban segíti a ház épített környezetétől való teljes elszakadását. Tárgyszerűvé válik, formavilágának idegensége és merevsége ellenére is meglepő módon a tájhoz való tartozás szinte tökéletes illúzióját kelti. Idegen tárgy, amely összenőtt és összeérett környezetével, átjárja a fény és a szellő, mint egy évtizedek óta elhagyatott romot, amelynek odatartozását az idő támasztja alá. Az L ház esetében ez az összefonódás vélhetőleg tudatos tervezői törekvés eredménye.
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
A lakótereket átjáró természetes fény és a háborítatlan átlátások nemcsak a vizuális illeszkedést szolgálják, hanem egyben az épület lakótereit is kiterjesztik a kert és a lankás dombok irányában. Az épület belső kialakítása racionális, terei nagyvonalúak. A belsőépítészeti koncepció visszafogott, a minimális anyag- és színhasználat még nagyobb teret ad arra, hogy az épület együtt tudjon élni környezetével és használóival. A funkcionális egységek egymás után való sorolásának kiegyensúlyozott ritmusa finoman fogja körül az amúgy igazából nyitott udvart és kertet. Az összes fő helyiség – házon belül való pozíciójától függetlenül – szinte teljesen egyenrangúan kapcsolódik a kerthez.
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
Az egyetlen furcsa módon mellőzött elemnek az épület bejárata tűnik, amely dicstelenül, az amúgy is kietlen gépkocsi felhajtó hónaljában kapott helyet. A kétszintes tér formájából és helyzetéből adódóan eleve inkább átmeneti helynek tűnik, nem a megérkezés terének. Ezt az érzetet tovább erősíti a hangsúlyos kerti lépcső, amely a bejárati térről és a ház belsőbb részeibe jutásról indokolatlanul önmagára vonja a figyelmet. Az udvarra vezető lépcső a kert felől is nehezen értelmezhető, az udvar egyensúlyát enyhén felborító építészeti elem. Mindez szerencsére az összhatáshoz képest megmarad egy apró kis zavaró tényezőnek.
A tervezők magabiztosan használják fel a kortárs építészet eszköztárát arra, hogy megvalósítsák célkitűzéseiket. Az eredmény egy nagyvonalú, komfortos és fenntartható lakóépület, amelynek további érdeme, hogy műszaki megoldásainak köszönhetően óriási, egybefüggő üvegfelületei ellenére is képes eleget tenni a „
Niedrigstenergiehaus” (nagyon alacsony energiafelhasználású épület) követelményeinek.
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
 |
| fotó by Hertha Hurnaus |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése