Az 1943-as varsói gettólázadás kezdetének 70. évfordulóján adták át Varsóban a lengyel zsidóság történetét bemutató múzeumot. Az állandó kiállítás jövő ősszel fog elkészülni, a lengyelországi zsidóság évezredes történetének bemutatása során a holokauszt csupán egy rész lesz. A múzeum célja, hogy részletesen bemutassa a lengyelországi zsidóság letelepedésétől napjainkig tartó történetét, kulturális és társadalmi jelentőségét, a lengyel történelem és jelen alakulásában.
Távol
arról álmodom, hogy biztathatom kollégáimat, építész ismerőseimet, hogy vegyünk/vegyenek részt a budapesti pályázaton
egyelőre nem
mondok semmit
elképzelem hogy
nincsen közel-távol senki, aki tájékozott(abb) a magyar ügyekben
mit látnak? egy
európai főváros szeretne magának egy múzeumnegyedet. ki nem szeretne?
kiír ez az
európai főváros egy nemzetközi pályázatot, helyénvaló
a feladat szép, „minden
építész álma“: múzeumépületek tervezése, rögtön négy!
még akkor is, ha valamennyire tájékozott is az építész az adott ország gazdasági és politikai helyzetét illetően, még akkor is, miért ne vehetné komolyan a páyázatot, miért ne képzelhetné el, hogy akár olyan történetek születhetnek,
mint a lengyel zsidóság történeti múzeumé Varsóban?
ha részt veszünk egy nemzetközi
pályázaton, feladatunk-e hogy megvizsgáljuk a kiírás és az egész projekt jogi- és szellemi legitimitását?
ráadásul ha a pályázat az Európai Unióban van?
elképzelem, hogy az építész, mielőtt nekiállna a pályázatnak, némileg utánajár a pályázat előéletének, talán rábukkan bojkottra felhívó petíciókra is
nem fog részt venni a pályázaton
nem azért mert bojkottál bármit is
nem azért mert megkérdőjelezi a pályázat felvetését vagy elítéli a lebonyolítását
hanem azért mert rosszat sejt (joggal) és inkább távol tartja magát
arról álmodom, hogy távolságtartás helyett lelkesen feltűrhetnénk az ingujjakat és nekiállhatnánk
felébredek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)