Távol

arról álmodom, hogy biztathatom kollégáimat, építész ismerőseimet, hogy vegyünk/vegyenek részt a budapesti pályázaton

egyelőre nem mondok semmit

elképzelem hogy nincsen közel-távol senki, aki tájékozott(abb) a magyar ügyekben

mit látnak? egy európai főváros szeretne magának egy múzeumnegyedet. ki nem szeretne?

kiír ez az európai főváros egy nemzetközi pályázatot, helyénvaló

a feladat szép, „minden építész álma“: múzeumépületek tervezése, rögtön négy! 

még akkor is, ha valamennyire tájékozott is az építész az adott ország gazdasági és politikai helyzetét illetően, még akkor is, miért ne vehetné komolyan a páyázatot, miért ne képzelhetné el, hogy akár olyan történetek születhetnek, mint a lengyel zsidóság történeti múzeumé Varsóban?

ha részt veszünk egy nemzetközi pályázaton, feladatunk-e hogy megvizsgáljuk a kiírás és az egész projekt jogi- és szellemi legitimitását? ráadásul ha a pályázat az Európai Unióban van? 

elképzelem, hogy az építész, mielőtt nekiállna a pályázatnak, némileg utánajár a pályázat előéletének, talán rábukkan bojkottra felhívó petíciókra is 

nem fog részt venni a pályázaton

nem azért mert bojkottál bármit is

nem azért mert megkérdőjelezi a pályázat felvetését vagy elítéli a lebonyolítását 

hanem azért mert rosszat sejt (joggal) és inkább távol tartja magát

arról álmodom, hogy távolságtartás helyett lelkesen feltűrhetnénk az ingujjakat és nekiállhatnánk

felébredek