Méltánytalanul fontos hely

Általában a könnyebb ellenállás irányában mozgunk, tartalékoljuk az energiáinkat olyan esetekre, amikor az erőfeszítés nem elkerülhető. Talán ez az egyik magyarázata annak, hogy lehetett a Mammut béna, kétszintes, pláza Librije a kedvenc könyvesboltom.

Most!

A képeket az Architects' Journal 19.12.2014 számában találtam egymástól néhány oldalnyira.

Remake

Még augusztusban, az Architectural Reviewban volt egy könyvajánló, amit az alábbi kép illusztrált.

A könyv a Peter Zumthorról legutóbb megjelent, 5-kötetes monográfia.
A kép eszembe juttatott egy másik képet, amit nagyon szeretek.

Ez a második kép egy szintén vaskos könyvből való, és Gottfried Böhm nevigesi zarándoktemplomának egy belső terét mutatja.
Zseniálisak a nénik lágy vonalai, puha léptei a beton kontrasztjaként. És muszáj mindkét képhez hozzáképzelnem a nénik közötti dialógust.
A két képnek számomra annyira hasonló a hangulata, mintha a fiatalabb kép a régi - nem túl direkt, éppen ezért hihetelen jó - remake-je lenne.

Az arany galamb és a ködbe vesző kultúrspaceship

Budapest nagy múzeumpályázatára hangolódva a kortárs múzeumépítés szerteágazó megnyilvánulásaival találkozhatunk az elmúlt éveken végigtekintve. Az Amszterdamtól 120 km-re fekvő zwollei Museum de Fundatie habár léptékében messze nem közelíti meg a városligeti projektet mégis érdekes lehet, mert azt a szerencsés vonalat képviseli, amelyben az építészeti eszközöket, a városi érdekeket és a kulturális szándékokat kiegyensúlyozott összhangban sikerült ötvözni.

Varsó - Múzeum - Tér

Az 1943-as varsói gettólázadás kezdetének 70. évfordulóján adták át Varsóban a lengyel zsidóság történetét bemutató múzeumot. Az állandó kiállítás jövő ősszel fog elkészülni, a lengyelországi zsidóság évezredes történetének bemutatása során a holokauszt csupán egy rész lesz. A múzeum célja, hogy részletesen bemutassa a lengyelországi zsidóság letelepedésétől napjainkig tartó történetét, kulturális és társadalmi jelentőségét, a lengyel történelem és jelen alakulásában.

Távol

arról álmodom, hogy biztathatom kollégáimat, építész ismerőseimet, hogy vegyünk/vegyenek részt a budapesti pályázaton

egyelőre nem mondok semmit

elképzelem hogy nincsen közel-távol senki, aki tájékozott(abb) a magyar ügyekben

mit látnak? egy európai főváros szeretne magának egy múzeumnegyedet. ki nem szeretne?

kiír ez az európai főváros egy nemzetközi pályázatot, helyénvaló

a feladat szép, „minden építész álma“: múzeumépületek tervezése, rögtön négy! 

még akkor is, ha valamennyire tájékozott is az építész az adott ország gazdasági és politikai helyzetét illetően, még akkor is, miért ne vehetné komolyan a páyázatot, miért ne képzelhetné el, hogy akár olyan történetek születhetnek, mint a lengyel zsidóság történeti múzeumé Varsóban?

ha részt veszünk egy nemzetközi pályázaton, feladatunk-e hogy megvizsgáljuk a kiírás és az egész projekt jogi- és szellemi legitimitását? ráadásul ha a pályázat az Európai Unióban van? 

elképzelem, hogy az építész, mielőtt nekiállna a pályázatnak, némileg utánajár a pályázat előéletének, talán rábukkan bojkottra felhívó petíciókra is 

nem fog részt venni a pályázaton

nem azért mert bojkottál bármit is

nem azért mert megkérdőjelezi a pályázat felvetését vagy elítéli a lebonyolítását 

hanem azért mert rosszat sejt (joggal) és inkább távol tartja magát

arról álmodom, hogy távolságtartás helyett lelkesen feltűrhetnénk az ingujjakat és nekiállhatnánk

felébredek

Barneveld Noord vasúti megálló - szélcsirke, konténer, szentély

photo by Marcel van der Burg

A kortárs holland építészet egyik legérdekesebb jellemzője az a gondolkodásmód, amely lehetővé teszi olyan épületek létrejöttét, mint a Barneveld Noord vasútállomás. Didaktikus, funkcionalistán esztétizáló építészet ez, amely ha nagy ritkán megenged magának építészeti túlkapásokat, azokat is tisztán a felhasználói élmény gazdagítása vezéreli.

Kunstmuseum, Ravensburg és vorarlberg museum, Bregenz

Ilyen egy építész felületes látogatása egy városban, ahol még nem járt. A térkép alapján röviden elemzem a városszerkezetet: oké ott a régi városmag, a szélén hagyom az autót, besétálok, megtalálom a főteret (illetve a tópartot) és egy kávézót, ahol tejeskávét és süteményt kérek (ami  lehetőleg helyi specialitás.) Ezután megnézem az épületet, ami miatt jöttem, és már mehetek is...

The Shard és Piano

fotó standard.co.uk

Nem rég valamelyik este elcsíptem, amint a BBC Hard Talk című műsorában Renzo Pianot faggatják London aktuálisan legmagasabb és legnagyobb toronyházáról, a sok port kavart, tavaly nyáron átadott Shardról. Arról, hogy mi az üzenete az épületnek, mi az oka a körülötte kialakult kiélezett vitáknak és, hogy miért áll ma is jórésze az épületnek üresen.

Damast - Stedelijk Múzeum - Amszterdam

forrás urbismagazine.com

Amszterdam tavaly újra nyílt kortárs művészeti múzeuma a Stedelijk habár kibővült egy formabontónak tartott – az eredetihez képest még egyszer akkora – új szárnnyal, amelyet a tervezők és így a köznyelv is fürdőkádnak becéz, építészetileg körülbelül annyira izgalmas és formabontó, mint amennyire ezt egy tisztességes lábakon álló fürdőkádról el lehet képzelni.

Gyönyörű képek a brazil parlamentről

Meg vagyok hatódva a tegnap esti brasíliai képektől: a parlament tetején és a rámpákon demonstráló tömeg hömpölyög - Oscar Niemeyer nagyon tudta, mit csinál.

via flickr - brasildefato1

Még több kép a Reuters-en. 

L-house - ott felejtett idegen tárgy

fotó by Hertha Hurnaus

 Az ausztriai Burgenland otthonos táj a magyar szem számára. A hagyományos épített környezetben tetten érhetőek a közös kulturális örökség eltéveszthetetlen nyomai. Burgenland építészeti jelenét azonban sokkal inkább az olyan erőteljes kortárs építészeti munkák határozzák meg, mint amilyen a bécsi Architects Collective által tervezett L Ház.

fotó by Hertha Hurnaus

Zöld Pardon - városi boldogság, társadalmi jelenségek, nosztalgia, miegymás..

Bőven tíz éve volt, amikor először felfigyeltem a Művész moziból hazafelé zötyögő 4-es 6-osról a híd lábánál a fényekre és forró estén át felszűrődő zenére. Még jó néhány mozi lement mire először eljöttünk ide megnézni, hogy mi is történik valójában a hevenyészett betonplaccon, ahol maroknyi ember táncolt, a többiek a fűben heverészve szürcsölgették langyos sörüket és mi pedig boldogok voltunk, hogy végre történik valami igazán cool.

Halley VI

Van egy nemrég elkészült ”épületegyüttes” a világ másik végén, amivel már hónapok óta nem tudok betelni. Az előző poszt olvasása (a Maunsell tengeri erődökről - köszönet az utánajárásért!) késztet arra hogy végre ne csak tervezzem, hogy majd írok róla pár sort.

kép: guardian.co.uk

Maunsell Sea Forts

forrás: undergoundkent.co.uk

Március vége óta az amszterdami Huis Marseille-ben mutatják be a Prix Pictet nemzetközi fotódíj 2012-ben kiválasztott 12 döntőbe jutott fotósának munkáit. Itt bukkantam rá egy fotóra a brit partok mentén épült második világháborús Maunsell Sea Fort-ról (fotó by Carl De Keyzer). Habár a De Keyzer által felvetett tematika szempontjából (Moments before the flood) a Maunsell erőd inkább csak egy látványos ugyanakkor hatásvadász témaválasztás, amelynek vajmi kevés köze van a valós felvetéshez, amely azt vizsgálja, hogy Európa különböző részein milyen módon küzdenek meg az éghajlatváltozásból adódó tengerszint emelkedéssel és olykor kiszámíthatatlan időjárási jelenségekkel. Az erőd maga azonban kétségbevonhatatlanul figyelemreméltó építmény, amely feltétlenül megér egy kis utánjárást.

Moyo V&A Waterfront, Fokváros - fenntartható városi farm, piac, terasz

A kortárs építészetre hangolódott szem számára nehéz találni bármi igazán érdekeset a nyüzsgő és kaotikus V&A Waterfronton, Fokváros talán legmozgalmasabb turista célpontján. A TSAI Design Studio által tervezett Moyo étterem szabadtéri terasza, amely az észak-afrikai souq-ok* világát idézi, nemcsak a kortárs építészet üdítő megmutatkozása a területen, hanem a környezettudatos építés és vendéglátás letéteményese is egyben.

Woodstock, Cape Town - urban rejuvenation - the South African way

Once (1884) the third largest town in South-Africa, by now one of the oldest neighborhoods of Cape Town, Woodstock is a vibrant example of creative urban rejuvenation in the region. Woodstock used to be a fashionable seaside resort until the massive industrialization of the 1950s. From 1859 the first South-African railway connected Woodstock (probably at that time still called New Brighton) to Cape Town. Hence it became an even more popular seaside destination and also a new center of light industry, attracting a new population of workers and artisans to settle down on the eastern slope of Devil’s Peak.

Fészek és barlang - Egy kiélezett helyzet tökéletes harmóniája

foto: Sandro Lendler

Opatija, vagyis Abbázia, még ma is őrzi XIX. századi eleganciáját. A magával ragadó Kvarner-öböl sziklás partján fekvő városka közel 150 éve lett az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciájának közkedvelt luxus nyaralóhelye. Opatija népszerűsége, különleges mikroklímájának és romantikus villákkal tűzdelet hegyoldalának köszönhetően, azóta is töretlen. A horvát Idis Turato által tervezett nyaraló Opatija hagyományos villáinak architektúrájától szándékosan elszakad, ugyanakkor a környék épített örökséghez hű marad.

Hétköznapi kortárs építészet

foto: Cornbread Works www.cornbreadworks.nl

A még novemberben is festőien romantikus Bloemendaal (amely nem mellesleg Hollandia leggazdagabb települése) és az ugyanekkor a sűrű ködben éppen látszólag örökre eltűnni készülő IJmuiden ipari kikötői között fekvő Santpoort se nem megkapó, se nem romantikus. A Santpoort-Noord vasútállomás és a Zuid-Kennemerland Nemzeti Park közötti átmeneti területnek azonban kétségtelenül van egyfajta megfoghatatlan bája. Talán ez késztette a vasútállomástól alig néhány száz méterre, de már majdnem a Nemzeti Park dűnéi és erdője közé ágyazódva megbújó néhai vasúti ház átalakítására és bővítésére a ház egyébként belsőépítész (így szinte természetesen a belsőépítészeti kialakításáért is felelős) tulajdonosát.

Fényturista

Egy decemberi szerda estén részt vettem egy szemináriumon, amit fényturizmusnak kereszteltek a szervezők. Egy három órás, buszon utazó szeminárium volt két fénytervező hölgy vezetésével. Egyikük az előadóművészet fényeivel míg másikuk, aki eredetileg építész, a város fényeivel dolgozik.
A kirándulás nagy luxus volt: egy meleg buszban ülni és gondtalanul csak a fényekre koncentrálni. Az utak, utcák megvilágítására, a lámpatestekre, a reklámokra, a homlokzatokra, a művészeti installációkra, a hóról illetve a felhőtakaróról visszaverődő fényre. Mindeközben rengeteg háttérinformáció, technikai részlet, műhelytitok, anekdota hangzott el.
A szemináriumon kiélesíthettem a város fényeire való fogékonyságomat. Mert a hosszú sötét télben muszáj a fényekre figyelni. Szerencsére egy város tele van apró örömökre okot adó fényforrásokkal.

kép: Taloforumi.fi / Janne_H