Zöld Pardon - városi boldogság, társadalmi jelenségek, nosztalgia, miegymás..

Bőven tíz éve volt, amikor először felfigyeltem a Művész moziból hazafelé zötyögő 4-es 6-osról a híd lábánál a fényekre és forró estén át felszűrődő zenére. Még jó néhány mozi lement mire először eljöttünk ide megnézni, hogy mi is történik valójában a hevenyészett betonplaccon, ahol maroknyi ember táncolt, a többiek a fűben heverészve szürcsölgették langyos sörüket és mi pedig boldogok voltunk, hogy végre történik valami igazán cool.

Halley VI

Van egy nemrég elkészült ”épületegyüttes” a világ másik végén, amivel már hónapok óta nem tudok betelni. Az előző poszt olvasása (a Maunsell tengeri erődökről - köszönet az utánajárásért!) késztet arra hogy végre ne csak tervezzem, hogy majd írok róla pár sort.

kép: guardian.co.uk

Maunsell Sea Forts

forrás: undergoundkent.co.uk

Március vége óta az amszterdami Huis Marseille-ben mutatják be a Prix Pictet nemzetközi fotódíj 2012-ben kiválasztott 12 döntőbe jutott fotósának munkáit. Itt bukkantam rá egy fotóra a brit partok mentén épült második világháborús Maunsell Sea Fort-ról (fotó by Carl De Keyzer). Habár a De Keyzer által felvetett tematika szempontjából (Moments before the flood) a Maunsell erőd inkább csak egy látványos ugyanakkor hatásvadász témaválasztás, amelynek vajmi kevés köze van a valós felvetéshez, amely azt vizsgálja, hogy Európa különböző részein milyen módon küzdenek meg az éghajlatváltozásból adódó tengerszint emelkedéssel és olykor kiszámíthatatlan időjárási jelenségekkel. Az erőd maga azonban kétségbevonhatatlanul figyelemreméltó építmény, amely feltétlenül megér egy kis utánjárást.

Moyo V&A Waterfront, Fokváros - fenntartható városi farm, piac, terasz

A kortárs építészetre hangolódott szem számára nehéz találni bármi igazán érdekeset a nyüzsgő és kaotikus V&A Waterfronton, Fokváros talán legmozgalmasabb turista célpontján. A TSAI Design Studio által tervezett Moyo étterem szabadtéri terasza, amely az észak-afrikai souq-ok* világát idézi, nemcsak a kortárs építészet üdítő megmutatkozása a területen, hanem a környezettudatos építés és vendéglátás letéteményese is egyben.

Woodstock, Cape Town - urban rejuvenation - the South African way

Once (1884) the third largest town in South-Africa, by now one of the oldest neighborhoods of Cape Town, Woodstock is a vibrant example of creative urban rejuvenation in the region. Woodstock used to be a fashionable seaside resort until the massive industrialization of the 1950s. From 1859 the first South-African railway connected Woodstock (probably at that time still called New Brighton) to Cape Town. Hence it became an even more popular seaside destination and also a new center of light industry, attracting a new population of workers and artisans to settle down on the eastern slope of Devil’s Peak.

Fészek és barlang - Egy kiélezett helyzet tökéletes harmóniája

foto: Sandro Lendler

Opatija, vagyis Abbázia, még ma is őrzi XIX. századi eleganciáját. A magával ragadó Kvarner-öböl sziklás partján fekvő városka közel 150 éve lett az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciájának közkedvelt luxus nyaralóhelye. Opatija népszerűsége, különleges mikroklímájának és romantikus villákkal tűzdelet hegyoldalának köszönhetően, azóta is töretlen. A horvát Idis Turato által tervezett nyaraló Opatija hagyományos villáinak architektúrájától szándékosan elszakad, ugyanakkor a környék épített örökséghez hű marad.

Hétköznapi kortárs építészet

foto: Cornbread Works www.cornbreadworks.nl

A még novemberben is festőien romantikus Bloemendaal (amely nem mellesleg Hollandia leggazdagabb települése) és az ugyanekkor a sűrű ködben éppen látszólag örökre eltűnni készülő IJmuiden ipari kikötői között fekvő Santpoort se nem megkapó, se nem romantikus. A Santpoort-Noord vasútállomás és a Zuid-Kennemerland Nemzeti Park közötti átmeneti területnek azonban kétségtelenül van egyfajta megfoghatatlan bája. Talán ez késztette a vasútállomástól alig néhány száz méterre, de már majdnem a Nemzeti Park dűnéi és erdője közé ágyazódva megbújó néhai vasúti ház átalakítására és bővítésére a ház egyébként belsőépítész (így szinte természetesen a belsőépítészeti kialakításáért is felelős) tulajdonosát.

Fényturista

Egy decemberi szerda estén részt vettem egy szemináriumon, amit fényturizmusnak kereszteltek a szervezők. Egy három órás, buszon utazó szeminárium volt két fénytervező hölgy vezetésével. Egyikük az előadóművészet fényeivel míg másikuk, aki eredetileg építész, a város fényeivel dolgozik.
A kirándulás nagy luxus volt: egy meleg buszban ülni és gondtalanul csak a fényekre koncentrálni. Az utak, utcák megvilágítására, a lámpatestekre, a reklámokra, a homlokzatokra, a művészeti installációkra, a hóról illetve a felhőtakaróról visszaverődő fényre. Mindeközben rengeteg háttérinformáció, technikai részlet, műhelytitok, anekdota hangzott el.
A szemináriumon kiélesíthettem a város fényeire való fogékonyságomat. Mert a hosszú sötét télben muszáj a fényekre figyelni. Szerencsére egy város tele van apró örömökre okot adó fényforrásokkal.

kép: Taloforumi.fi / Janne_H

Seaplane Harbour - Tallinn

Tallinnban járva az ember nehezen érti miért nem látta még a város izgalmas kortárs és kevésbé kortárs épületeit neves építészeti magazinokban és trendi design blogokon vagy, hogy legalább ő maga miért nem tud többet a városról. A városról ahol nem hivatalos célkitűzés, hogy annak egész területe le legyen fedve ingyenes wifi hálózattal és ahol civil kezdeményezésre a belváros közepén – habár tökéletes ingatlanfejlesztési terület – mégis megtartottak egy kicsi szeletet abból a világból ahol Tarkovszkij a Stalker Zóna jeleneteit forgatta. Sőt, a körülötte lévő ipari területet sem tüntették el a föld színéről – annak ellenére, hogy ez valószínűleg jóval költséghatékonyabb lett volna fejlesztői szemmel – hanem újrahasznosították, és pezsgő városrésszé varázsolták kávézókkal, éttermekkel, irodákkal és műtermekkel (Rotermani Kvartal).

Egy londoni délelőtt

A múlt hónapban, egy londoni szombat délelőttön mindenféle előzetes tájékozódás nélkül kimentem az olimpia helyszínére. Az olimpiai parkot lezárva találtam, a kerítéseken át láttam, ahogy bontják az ideiglenes építményeket, egyelőre a kisebb pavilonokat. Az olimpia színes kavalkádja már, a végleges rendezés természetszerűen még, sehol. A terület most csupasz, igazából nagyon izgalmas lehetne pont most bejárni.