Távol

arról álmodom, hogy biztathatom kollégáimat, építész ismerőseimet, hogy vegyünk/vegyenek részt a budapesti pályázaton

egyelőre nem mondok semmit

elképzelem hogy nincsen közel-távol senki, aki tájékozott(abb) a magyar ügyekben

mit látnak? egy európai főváros szeretne magának egy múzeumnegyedet. ki nem szeretne?

kiír ez az európai főváros egy nemzetközi pályázatot, helyénvaló

a feladat szép, „minden építész álma“: múzeumépületek tervezése, rögtön négy! 

még akkor is, ha valamennyire tájékozott is az építész az adott ország gazdasági és politikai helyzetét illetően, még akkor is, miért ne vehetné komolyan a páyázatot, miért ne képzelhetné el, hogy akár olyan történetek születhetnek, mint a lengyel zsidóság történeti múzeumé Varsóban?

ha részt veszünk egy nemzetközi pályázaton, feladatunk-e hogy megvizsgáljuk a kiírás és az egész projekt jogi- és szellemi legitimitását? ráadásul ha a pályázat az Európai Unióban van? 

elképzelem, hogy az építész, mielőtt nekiállna a pályázatnak, némileg utánajár a pályázat előéletének, talán rábukkan bojkottra felhívó petíciókra is 

nem fog részt venni a pályázaton

nem azért mert bojkottál bármit is

nem azért mert megkérdőjelezi a pályázat felvetését vagy elítéli a lebonyolítását 

hanem azért mert rosszat sejt (joggal) és inkább távol tartja magát

arról álmodom, hogy távolságtartás helyett lelkesen feltűrhetnénk az ingujjakat és nekiállhatnánk

felébredek

Barneveld Noord vasúti megálló - szélcsirke, konténer, szentély

photo by Marcel van der Burg

A kortárs holland építészet egyik legérdekesebb jellemzője az a gondolkodásmód, amely lehetővé teszi olyan épületek létrejöttét, mint a Barneveld Noord vasútállomás. Didaktikus, funkcionalistán esztétizáló építészet ez, amely ha nagy ritkán megenged magának építészeti túlkapásokat, azokat is tisztán a felhasználói élmény gazdagítása vezéreli.

Kunstmuseum, Ravensburg és vorarlberg museum, Bregenz

Ilyen egy építész felületes látogatása egy városban, ahol még nem járt. A térkép alapján röviden elemzem a városszerkezetet: oké ott a régi városmag, a szélén hagyom az autót, besétálok, megtalálom a főteret (illetve a tópartot) és egy kávézót, ahol tejeskávét és süteményt kérek (ami  lehetőleg helyi specialitás.) Ezután megnézem az épületet, ami miatt jöttem, és már mehetek is...

The Shard és Piano

fotó standard.co.uk

Nem rég valamelyik este elcsíptem, amint a BBC Hard Talk című műsorában Renzo Pianot faggatják London aktuálisan legmagasabb és legnagyobb toronyházáról, a sok port kavart, tavaly nyáron átadott Shardról. Arról, hogy mi az üzenete az épületnek, mi az oka a körülötte kialakult kiélezett vitáknak és, hogy miért áll ma is jórésze az épületnek üresen.

Damast - Stedelijk Múzeum - Amszterdam

forrás urbismagazine.com

Amszterdam tavaly újra nyílt kortárs művészeti múzeuma a Stedelijk habár kibővült egy formabontónak tartott – az eredetihez képest még egyszer akkora – új szárnnyal, amelyet a tervezők és így a köznyelv is fürdőkádnak becéz, építészetileg körülbelül annyira izgalmas és formabontó, mint amennyire ezt egy tisztességes lábakon álló fürdőkádról el lehet képzelni.

Gyönyörű képek a brazil parlamentről

Meg vagyok hatódva a tegnap esti brasíliai képektől: a parlament tetején és a rámpákon demonstráló tömeg hömpölyög - Oscar Niemeyer nagyon tudta, mit csinál.

via flickr - brasildefato1

Még több kép a Reuters-en. 

L-house - ott felejtett idegen tárgy

fotó by Hertha Hurnaus

 Az ausztriai Burgenland otthonos táj a magyar szem számára. A hagyományos épített környezetben tetten érhetőek a közös kulturális örökség eltéveszthetetlen nyomai. Burgenland építészeti jelenét azonban sokkal inkább az olyan erőteljes kortárs építészeti munkák határozzák meg, mint amilyen a bécsi Architects Collective által tervezett L Ház.

fotó by Hertha Hurnaus

Zöld Pardon - városi boldogság, társadalmi jelenségek, nosztalgia, miegymás..

Bőven tíz éve volt, amikor először felfigyeltem a Művész moziból hazafelé zötyögő 4-es 6-osról a híd lábánál a fényekre és forró estén át felszűrődő zenére. Még jó néhány mozi lement mire először eljöttünk ide megnézni, hogy mi is történik valójában a hevenyészett betonplaccon, ahol maroknyi ember táncolt, a többiek a fűben heverészve szürcsölgették langyos sörüket és mi pedig boldogok voltunk, hogy végre történik valami igazán cool.

Halley VI

Van egy nemrég elkészült ”épületegyüttes” a világ másik végén, amivel már hónapok óta nem tudok betelni. Az előző poszt olvasása (a Maunsell tengeri erődökről - köszönet az utánajárásért!) késztet arra hogy végre ne csak tervezzem, hogy majd írok róla pár sort.

kép: guardian.co.uk

Maunsell Sea Forts

forrás: undergoundkent.co.uk

Március vége óta az amszterdami Huis Marseille-ben mutatják be a Prix Pictet nemzetközi fotódíj 2012-ben kiválasztott 12 döntőbe jutott fotósának munkáit. Itt bukkantam rá egy fotóra a brit partok mentén épült második világháborús Maunsell Sea Fort-ról (fotó by Carl De Keyzer). Habár a De Keyzer által felvetett tematika szempontjából (Moments before the flood) a Maunsell erőd inkább csak egy látványos ugyanakkor hatásvadász témaválasztás, amelynek vajmi kevés köze van a valós felvetéshez, amely azt vizsgálja, hogy Európa különböző részein milyen módon küzdenek meg az éghajlatváltozásból adódó tengerszint emelkedéssel és olykor kiszámíthatatlan időjárási jelenségekkel. Az erőd maga azonban kétségbevonhatatlanul figyelemreméltó építmény, amely feltétlenül megér egy kis utánjárást.